*Liz szemszöge
Egész nap csak kettesben voltunk. Harry és én. Egész nap szerelmi életet éltünk. Harry és én.
Egy percre sem hagyott magamra. Végig, minden egyes pillanatban rajta csüngtem, kezeim sálként tekeredtek nyakára.
Este a többiek fáradtan jöttek haza, amit mi nem mondhattunk el magunkról. Ezt boldogan nyugtáztam.
Mindenki a szobájába startolt, rá egy órára már aludtak is. Kivéve minket.
- Ez normális? - kérdeztem megrémülve.
- Tessék? Mi? - értetlenkedett Harry.
- Hát, tudod... hogy ennyire... szeretném. - többször is belepirulva nyögtem csak ki. Szemeimet lesütöttem, nem mertem odanézni, mit reagál rá. Nem kellett volna félnem, mert nyomott egy puszit az arcomra, mosolyogva.
- Ha tudnád, hogy én mennyire... - suttogta a fülembe. Teljesen elvesztettem a fejemet.
Bevadultam, mindent megfontolás nélkül tettem: nyakába haraptam, hátát karmolásztam. A fejemben nem voltak ép gondolatok.
- Liz, szerintem mára ennyi elég. - nevetve fogta meg kezeimet. Látva, hogy ledöbbentem, megcsókolt, amit nem engedett, hogy viszonozzak. Jobban belegondoltam, mit mondott. "Mára". Vigyorogtam, vagyis annak képzeltem az arcomon lévő grimaszt.
- Akkor holnap. - nyomtam egy puszit az orrára.
Lemásztam az ágyról, a fürdőszobába sétáltam, lefürödtem és nyugodtabban tértem vissza. Jót tett a zuhany.
Harry is letusolt, mikor visszajött, bemászott mellém, a takaró alá és szorosan átölelt.
- Holnap. - visszhangozta és ezzel el is aludt.
Értetlenül, de boldogan bújtam hozzá, majd én is elszenderedtem.
*reggel
Nyújtózkodtam egyet, még mindig "vakon" feküdtem. Határtalan örömet éreztem.
Az egész matracot végigforgolódtam, de nem ütköztem semmi emberibe. Ijedten pattantak ki szemeim, körülnéztem a szobában, de senkit sem találtam. Furcsa.
A fürdőben kicsit felfrissültem, éberen jöttem ki onnan. Csak akkor vettem észre, hogy van egy tálca az asztalon. Odasétáltam, egy tányér volt ott, gofrival rajta, meg egy pohár narancslé. Mindegyikbe belekóstoltam, elégedetten nyeltem le a falatokat és kortyokat.
Egy cetli sárgállott a szalvéta mellett, óvatosan felemeltem és olvasni kezdtem.
"Liz! Jó reggelt, drága. Mit szólnál egy kis játékhoz? Ma megint miénk az egész szálloda, és csak az én kedvemért, a személyzet is szabadnapot kapott. Az első nyomot az ajtó túloldalán találod... Puszi, Harry."
Izgatottan kaptam fel egy sortot, toppot és papucsot. Ahogy a papírdarab is írta, tényleg ott volt valami a fán. Egy térkép szerűség.
Jobban szemügyre vettem, és rájöttem, hogy ez a 10.szintnek a tervrajza. Jelölésekkel telefirkálva, szívecskékkel és mosolygós fejekkel díszítve ékeskedett a kezemben. Parfüm is volt ráfújva, valószínűleg Harry-é.
Bizonytalanul elindultam, Louis szobája felé. Benyitottam, nagy kupival találtam szembe magamat. Az ágyhoz sétáltam, elvettem róla a rózsát, amihez szintén volt írás.
"Szóval megtaláltad. Ügyes. :) Most menj a 10/F-be."
10/F? A térképem szerint az a sofőr lakosztálya. Istenem!
Az ajtó előtt megálltam, leküzdöttem az undort és beléptem. A földön hevert még egy virág, még egy jelmagyarázattal.
"Siess! Nemsokára üt az órád. :)"
Egyre kevesebb információt ad. Fura!
Hirtelen előjött a Sherlock Holmes énem, és mindent elkezdtem vizsgálni. Az órád... üt... siess... Megvilágosodva kaptam fel a fejem, a legnagyobb órához rohantam az emeleten, és ahogy reméltem, találtam egy cetlit.
"Miért vagy ilyen okos? Úgy szeretlek. Várlak."
Mi van? Semmi jel. Akár egy aprócska? Értetlenül álltam egy helyben, nem tudtam elképzelni, mit csináljak most. Csak egy véletlen meggondolásból megfordítottam a papírt.
"Ez lemaradt. ;) 10/A."
Kicsit mérgesen próbáltam rohanni Zayn és Niall szobája felé. Bementem, a TV-n rikítóan üdvözölt egy szatyor. Odabicegtem, kíváncsian borítottam a tartalmát az ágyra.
Megint egy infó és egy csomag.
"Nyisd ki. El fogsz késni."
Így is tettem. Egy tábla csokoládé. De aranyos! Elmosolyodtam, majd tovább kutattam, hátha találok még valami nyomot. Semmire sem akadtam rá.
Bánkódva elindultam, vissza a szobánkhoz. Szomorúan beléptem, az ajtót időm sem volt bezárni.
- Elkéstél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése