25.rész_

*Liz szemszöge

Este 11-kor elmentünk betakaróztunk, egymáshoz bújtunk és aludni próbáltunk a szélviharban. Harry - mint mindig - hamar elaludt. Légzése egyenletes lett, izmai elernyedtek és szemei is természetesebben csukódtak össze.
De én nem bírtam álomba merülni. Folyton azon zakatolt a fejem, mit mondjak Louis-nak. Adjam vissza a nyakláncot és kerüljem? Vagy csak beszéljek vele, köszönjek meg mindent és legyünk jó barátok? Vagy egyszerűen ne szóljak hozzá? Rengeteg variáció van, de egyik sem tetszik. Nem akarom faképnél hagyni.
Szükségem van arra, hogy betöltse a Harry nélküli, üres lyukakat az életemben.
Óvatosan kihúztam kezemet a takaró alól és rásimítottam kezemet a mellére. Minden szívdobbanását tisztán éreztem és hallottam. Ez a folyamatos ütem nyugtatóan hatott rám, Louis-t elfelejtettem és aludtam.

Rémeset álmodtam, amitől egyből felébredtem, lihegve, izzadtan ültem fel az ágyban. A lámpa égett, körül néztem és mindenkit szerencsém volt látni. Mindenkit.
- Jól vagy? - kérdezte egyszerre Harry és Lou.
- Igen. Azt hiszem. - válaszoltam inkább Harry-nek. - Miért vagytok itt?
- Mert kiabáltál. - mondta aggódva Dani.
- Biztos rosszat álmodtál, cica. - ült le mellém és ölelt át Katie. Bólintottam.
- El szeretnéd mondani? - kérdezte izgatottan Niall. Láttam a szemében, hogy érdekli a dolog.
- Nem.
Egy csalódott sóhajjal, kedves szavakkal Zayn-nel elhagyták a szobánkat. A két lány is elköszönt és elmentek aludni. Louis leült elém az ágyra, megfogta a kezemet és a szemembe nézett:
- Elmondhatod, ha akarod.
- De nem akarom. - rántottam el a karomat. Eldöntöttem: amennyire csak lehet, elkerülöm.
Értetlenül felállt, és köszönés nélkül elment.

- Baj van? - takarózott be Harry.
- Nincs. - hazudtam. Adott egy puszit a homlokomra és már aludt is. Irigyeltem ezért.
Nagy nehezen én is a tudatlanság szélére kerültem, gondok nélkül töltöttem el a következő órákat.

*reggel

Fáradtan, kimerülten ébredtem, erős kezek szorításában. Egyből nyugalom és boldogság árasztott el, ahogy felismertem a kis tetovált csillagot. Még jobban hozzábújtam Harry-hez, többször is, mélyen beszívtam finom illatát. Habár fürdött este, egyáltalán nem éreztem az ócska tusfürdőt. Helyette pazar, otthonos melegség kényeztette orromat. Olyan... kellemes és... megszokott... nem is. Nincs rá jó szó. Több és több jelzőt kipróbáltam, ízlelgettem, de egyik sem illet arra, amit ki akartam fejezni.
Halk nevetés zökkentett ki költői énemből. Felnéztem. Nem értettem, mi olyan vicces, de örültem, hogy boldognak látom.
- Jó érzés? - kacagott. Odanéztem, ahova ő is, és gyorsan elkaptam a kezemet melléről.
- Ha annyira tudni szeretnéd, igen.
- Akkor jó. - nyomott egy puszit a számra. Hiányzott már.
Óvatosan visszacsókoltam, végigsimítottam arcán és jobban betakaróztam.
Átölelt, állát a fejemre tette és úgy kérdezgetett.
- Mihez van kedved ma?
- Mindenhez. - motyogtam.
- És ebből mi lehetséges?
- A fele se. - szomorkodtam. Örökké átkozni fogom azt a pillanatot, amikor az a lány rajongó lett.
- Nekem viszont vannak ötleteim. - ránéztem és láttam, hogy vigyorgott. Amikor leesett, mire céloz, belebokszoltam hasába.
- Várom az ajánlatokat. - csókoltam meg még egyszer.