*Liz szemszöge
Harry magához ölelt, állát a fejemen pihentette. Legszívesebben aludtam volna, főleg, hogy még 5 óra, mire Disneyland-be érünk. De nem tudtam. Folyton felrémlett az a kép, ahogy az a csaj megcsókolja Harry-t. Az én Harry-met... Kicsit önzően hangzik. De Ő az enyém. Senki másé.
Az ablakon bámultam kifelé, kikívánkozó könnyeket visszatartva. Már most tudtam, hogy este nem fogom tudni tovább bírni, és zokogni fogok.
És megint: a rajongó és Harry. Nem tudtam elfelejteni. Egy kicsit megcsalásnak éreztem az egészet. De eszembe jutott, hogy én TÉNYLEG elárultam. Én TÉNYLEG megcsaltam.
Így ostoroztam magam, hogy milyen lotyó vagyok. De aztán megszólalt az a kicsi, vékonyka hang: "Nem a te hibád. Nem direkt volt. Bárkivel megtörténhetett volna!"
Megfájdult a szívem, valahányszor arra gondoltam, mit csinálna Harry, ha megtudná. A könnycseppek akaratlanul is folyni kezdtek. Nem bírtam tovább, hagytam, hogy végigkússzanak az arcomon az államig, és a fáradtságtól elaludtam.
*Harry szemszöge
Vagy a kimerültségtől, vagy az álmosságtól, nem tudom, de Liz elaludt. Édesen szuszogott az ölemben.
Elővettem a telefonomat és a fülhallgatót, majd elkezdtem zenét hallgatni.
Sok idő eltelhetett, nyilván én is elszenderedtem, mert Liam keltett fel, a nevemet mondogatva.
- Harry. Harry! HARRY!!
- Igen, Liam? - kérdeztem ingerülten.
- Csak annyi, hogy egy kicsit megálltunk pihenni, meg a sofőr is szeretne már aludni. - mondta nevetve. Felültem a kényelmetlen pózból és ijedten vettem észre: Liz nincs mellettem. - Hol van?
- Louis bekísérte az étterembe.
- Minek?
- Hát, hogyha eddig nem vetted volna észre... nem tud járni. Mert eltört a lába. - közölte szemrehányóan.
- Oké-oké. Megyek egy kis friss levegőt szívni. Nem jössz?
- Persze. Miért ne?
Ezzel ki is szálltunk a kocsiból, majd lassan sétálva elindultunk egy erdő felé.
Csendben ballagtunk, aztán én törtem meg a csendet.
- És mi van Danival? Meg veled?
- Szakítottunk.
- Akkor miért van itt? - kérdeztem döbbenten.
- Mert nélküle nem tudok normális lenni. És ő sem nélkülem. - mondta szemlesütve.
- Értem. Bocsi.
- Semmi baj. - mosolygott erőtlenül, majd tovább sétáltunk egy kitaposott ösvényen.
*Liz szemszöge
Az autó megállt, és boldogan észleltem, hogy egy étterem előtt álltunk meg.
- Akinek ki kell mennie, annak MOST van rá lehetősége. 30 percet maradunk, utána elindulunk. - közölte gépies hangon a sofőr.
Már nagyon kellett wc-re mennem, szóval körülnéztem. Egyedül nem vagyok képes sétálni, Harry alszik, tehát kell valakit találnom... Zayn és Niall egymásnak dőlve szunyókáltak, édesen elernyesztve állkapcsukat. Liam és Dani ébren volt, de velük nem annyira jó a kapcsolatom. Katie is az álmok álmát álmodta, őrá nem számíthattam. Fejemet tovább forgattam: Louis nem aludt. Ő volt az utolsó esélyem, akármennyire is el akartam kerülni.
- Louis. - suttogtam. Most, hogy az állam nincs valami jó állapotban, csak ennyire tellett a hangerőből.
- Hmm? - nézett fel, és ahogy meglátta, hogy én szólítottam, elmosolyodott.
- Ki kell mennem. Segítenél? - kérdeztem belepirulva.
- Persze! - pattant fel. Kinyitotta az ajtót, kimászott rajta és segített nekem is kiszállni.
Lábaimat óvatosan rakosgattam egymás után, nehogy elessek.
Beértünk az étterembe, és egyből a wc-t céloztuk meg. Volt egy előtér szerűség, sárga falakkal és sötét színű bútorokkal. Megláttam az egyik ajtón a 'Girls' feliratot, és abba az irányba kezdtem el tipegni.
Louis utánam nézett, éreztem a hátamban a pillantását.
Miután nagy nehezen végeztem, megmostam a kezemet a kagyló alakú szappannal, megtöröltem és kiléptem a helységből.
Lassan, de most már biztosabban Lou felé bicegtem.
- Na, mehetünk? - kérdezte.
- Igen, de várj, kérlek. - mondtam és belekapaszkodtam a vállába. - Meg kell beszélnünk a múltkori dolgot.
- Mit kell rajta megbeszélni?
- Nem volt helyes. Nekem ott van Harry, neked meg ott van Kaite. Nem lett volna szabad. - néztem a szemébe komolyan.
- Tudom. De ez ösztönös volt. És ne mond már, hogy nem volt jó!
- Ezt nem mondtam.
Elnevette magát és megint megcsókolt. Akármennyire is helytelen volt, nem bírtam elfordítani a fejemet, vagy felpofozni, vagy akármi... Hülyén hangzik, de szükségem volt rá. Hogy hozzám érjen. Hogy két keze közé fogja az arcomat. Hogy könnyű de szenvedélyes csókot leheljen a számra.
- Elnézést! - köhintett egyet valaki. Zavartan másztam le Louis-ról, ruhámat idegesen igazítva. - Bocsánat, de te nem Harry Styles barátnője vagy? - kérdezte ugyanaz az öltönyös, kissé őszes férfi.
Még jobban zavarba jöttem, nem tudtam mit mondani. "De", kellett volna büszkén helyeselnem. Látván, hogy nem bírok megszólalni, nevetett egyet az ember.
- Ez nem valami helyes. - mondta mosolyogva.
- Lehet. De mi köze hozzá? Mégis ki maga, hogy beleüti az orrát már dolgába? - kérdezte Louis kissé ingerülten.
A férfi szóhoz sem jutva elsétált. Homlokomat Lou mellkasának döntöttem, pulcsiját gyűrögetve kezeimmel. Szorosan átölelt és nyomott egy puszit a hajamra.
Egy ideig így álltunk, aztán ránéztem az órámra. Már majdnem 20 perce, hogy bejöttünk az étterembe. Gyorsan kisétáltunk a kocsihoz, szerencsére nem ránk vártak.
Liam-ék 5 percen belül megérkeztek, Harry egy hideg csókolt lehelt a számra, pont úgy mint ahogyan Lou.
Szomorúan visszacsókoltam és elhelyezkedtem az ülésemen.
A sofőr is elfoglalta a helyét, még egy utolsót harapott a szendvicsébe és elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése