*Liz szemszöge
Harry hajával játszottam, amikor felébredt rá. Álmosan és nyűgösen rám nézett, észrevette, mi ébresztette fel, majd egy aranyos mosollyal nyugtázta a dolgot. Visszaaludt, én pedig továbbra is simogattam göndör és selymes fürtjeit. Kísérleteket végeztem magamban, csak úgy viccből: a kezemet finoman rányomtam hajára, kicsit lelapítva a tincseket, majd amikor elvettem, csak úgy rugózott az egész hajkorona. Annyira vicces volt. Már tizedjére csinálhattam végig a műveletet, mikor észrevettem, valaki figyel. Louis nézte idiótaságomat.
Rámosolyogtam, amit viszonzott. Mivel a kocsi nagy volt, és mellettem két hely volt - egyik oldalamon Harry terpeszkedett, a másik üres volt - odajött hozzám és leült.
- Hogy vagy? - kérdezte halkan.
- Jól, köszi. És te?
- Tökéletesen érzem magam. Képzeld, összejöttünk Katie-vel. - mondta csillogó szemekkel.
- Tényleg? Gratulálok! - suttogtam boldogan. - Amúgy nem tudod, mikor érünk oda? - néztem rá szempilláimat rebegtetve. Ez most komoly? Flörtölök a fiúm legjobb barátjával?
- Nem. Miért, baj van?
- Dehogy. Csak ki kell mennem. - mondtam szégyenlősen.
- Ó. - egy kicsit még gondolkodott, majd a sofőr mellé mászott. Megálltunk. Kinéztem, és láttam, hogy egy kisebb panzió előtt parkoltunk le.
Lou visszajött, rám mosolygott, majd így szólt:
- Tessék. Gyere. - ezzel kinyitotta az ajtót.
Csak egy kicsit mozdultam meg, Harry már is kapott utánam.
- Hova mész? - kérdezte aggódó szemekkel. Nevetnem kellett, annyira édes volt.
- Csak WC-re. Mindjárt jövök.
- És minek hozzá Louis?
- Nem ismerem a helyet. Ő meg igen. Még kérdés?
Bólintott, adott egy puszit és elengedett.
Bementünk a panzióba, ami belülről még kellemesebb hangulatú volt, mint kintről nézve. A bútorok mind fából, hatalmas festmények a falakon, tűz lobog a szintén óriási kandallóban, minden tiszta, rendezett. Lou megfogta a kezemet, maga után húzott, megmutatta, hova kell mennem, majd magamra hagyott.
Amikor végeztem, kint találtam, az előtérben. Odamentem hozzá, és szemeibe néztem - amit nem kellett volna. Megint az a gyönyörűen titokzatos tekintet.
Kezeimet ösztönösen a vállára tettem, és megcsókoltam.
*Harry szemszöge
Nyugodtan alszom, majd arra ébredek, hogy Liz otthagy. Utána nyúltam, megmarkoltam csuklóját és kérdőn ránéztem.
Mivel csak ki kellett mennie, elengedtem, majd becsuktam az ajtót. Mindenki aludt.
Már negyedóra eltelt. Liz sehol. Lou sehol. Kezdtem gyanakodni: mit csinálnak? Aztán inkább eltereltem a gondolataimat, ilyenre nem is gondolhatok... nem lennének képesek rá. Egyikük sem. Ebben biztos vagyok.
Még öt perc. Már tényleg elég fura a helyzet. Kinyitottam az ajtót, ami nagyot is koppant Liz fején.
*Liz szemszöge
Lesmároltam. Louis-t. Harry legjobb barátját. Nem. Ez csak egy álom. Egy rossz álom.
Gyorsan elkaptam a számat, majd letöröltem a kezemmel.
Nem lehetek ilyen. Komolyan nem! Magamban szitkozódtam, amikor megint csókolózni kezdtünk.
Ezt viszont nem szakítottuk meg. Kezeimet a nyakára tapasztottam, az övéit meg a derekamon éreztem.
Kb. 10 perc után mindketten bűntudatosak lettünk, így elfordultunk egymástól. De nem bírtuk ki. Szívem szerint megint hagyom, hogy megtörténjen, de megálljt parancsoltam magamnak.
- Mit csinálunk? - kérdeztem magam elé révedve.
- Nem tudom. - mondta Lou is bánkódva.
Mindketten megcsaltuk a párunkat. Hülye, hülye, hülye, hülye - megint csak ez zakatolt a fejemben.
- De most inkább menjünk vissza. - szólalt meg újra, egy műmosolyt erőltetve magára.
Kiléptünk az ajtón, odaballagtunk a kocsihoz, és... bumm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése