14.rész_A koncert - Pt.1

Sziasztok! Ez egy pöppet hosszú rész lett, de sebaj. Remélem tetszik. :)

Miután kijöttem Liz szobájából, hazasiettem. Senki sem volt otthon, csak Dani. Megint a konyhában. 

- Szia! - köszönt rám mosolyogva.

- Szia. Többiek? - néztem rá kérdően. 

- Elmentek bevásárolni. - mondta, közben egy levest kanalazott szórakozottan.

Értetlenül álltam egy helyben, végül úgy döntöttem, felmegyek aludni. 

*másnap

Korán keltem, nem magamtól.

- Harry. - hallottam a nevemet. Valaki suttogta. A fülembe.

- Mi az? Hány óra? - motyogtam.

- Fél 6. 

- Mi?!

- Fél 6. Szóval öltözz, mert még a végén elkéstek. - még mindig nem jöttem rá, ki beszél hozzám, de azt mondta "elkéstek". Tehát nem a banda egyik tagja. 

Kinyitottam a szememet. Életemben nem örültem még a reggelnek ennyire.

Behúztam az ágyba, szorosan átöleltem és puszilgattam Liz-t. Annyira édesen nevetett, hogy szinte meg sem éreztem, mennyire hideg.

- Drága, te jéghideg vagy. Miért?

- Kint majdnem 0 °C van. És nemrég jöttem.

Egy darabig még így feküdtünk, aztán feltápászkodtam és elmentem letusolni.

*Liz szemszöge

Ameddig Harry fürdött, látogatóm jött. Lou kopogtatott, majd bejött és leült mellém az ágyra.

- Szia Liz. Mi újság?

- Várom, hogy készen legyetek, és láthassam, ahogy gyakoroltok a koncertre. 

- Á, értem. Örülök, hogy jössz. - mondta mosolyogva.

- Én is. A barátnőm is velünk tart. Tudsz róla? - kérdeztem félénken.

Szóhoz sem jutott. Láttam, hogy gondolkodik, mit mondjon.

- Hogy hívják? 

- Katie.

- Értem. Akkor legalább nem leszel egyedül Dani-val. 

Ez eddig le sem esett. Ott lesz. Megint. Igaz, azóta megbeszéltük, de ez akkor sincs rendben.

Mosolyt erőltettem az arcomra, ami csak egy kis grimasszá alakult, elköszöntem Louis-tól, majd tovább vártam Harry-re.

Amikor kijött a fürdőből, elállt a lélegzetem: sohasem láttam őt még póló nélkül. Vagyis képeken igen, de élőben... teljesen más.

A kockák a hasán sokkal erőteljesebbek voltak, anyajegyei még szexibbé tették, ha ez egyáltalán lehetséges. Tetoválása is jobban látszott. Hosszú lábait törölköző takarta el, így semmi olyat nem láthattam. Magamban megköszöntem neki, hogy felvette és magára csavarta. 

Hajából víz csöpögött alá, ahogy rázta. Egyszerre vicces és imádni való volt. 

Észrevette, hogy figyelem. Közelebb jött, felhúzott az ágyról és megölelt.

Még mindig álmos voltam, ezért arcomat a vállába fúrtam. Olyan illata volt, mint a mennyországnak. Lehetséges ez? Igen. Hisz ő egy angyal.

Egy ideig még így álltunk, egy helyben, őt szagolgatva, szembecsukva. Aztán meg KELLETT törnöm a romantikus "pillanatot". 

Kicsit eltoltam magamtól, hogy megcsókolhassam. Egyik kezemet a már csak nedves hajába túrtam, a másikkal bársonyos bőrét tapogattam, simogattam. Nekem is fura volt, de nem tudtam eleget érinteni, hogy elhiggyem: valódi. 

Csókunkba többször is belemosolygott, amit finom harapásokkal viszonoztam. 

Szenvedélyesen és elmélyülten faltuk egymást, nem tudtam abbahagyni. Valahányszor megcsókoltam, mandula ízét éreztem. Egy nagyon kellemes aroma. És még vanília... fahéj... csokoládé...

"Istenem! Miért csak most találkoztunk?" - gondoltam egyre többször. 

Habár nehéz volt ésszerűen gondolkodni és irányítani a testemet, magammal húztam az ágyára. A támlának nyomott, de nem fájt. Fejemet hátrahajtva hagytam, hogy számtól a nyakamra, vállamra, dekoltázsomra tévedjen. Kezeimet hátán nyugtatva élveztem, amit csinál. Néhányszor csiklandós részhez ért, így belekarmoltam szegénybe, amitől mindig felnyögött. 

Megértette, hogy ott nem csókol meg többet, így visszatért nyakamhoz.

Életemben nem gondoltam, hogy nekem valaha is ki lesz szívva az a rész. De most igen. 

Fájt, de akartam, hogy csinálja. Jó érzés is volt egyszerre. 

Már megint azt hittem, meg fog történni, de Harry nyugodt maradt és betartotta az ígéretét: ameddig nem állok készen, addig vár.

Ezt díjaztam. Ezért is engedtem meg, hogy idáig jussunk.

"Csókunkat" Liam zavarta meg. Észre sem vettem, hogy ott áll. Nyitott ajtóban. Mindenki láthatta, mit csináltunk. De csak ő volt ott. Egy kellően hangos "khm"-mel beljebb lépett.

Ez a hang irtóra megijesztett, Harry le is perdült az ágyról. Vihogtam, mert leesett, vihogtam, mert valaki látta, mit csináltunk.

- Zavarok? - kérdezte röhögve.

- Nem bazdmeg, éppen rád vártunk. - mondta vicces fejrázással Harry.

- Ó, király. Csak szólni akartam, hogy mindjárt indulunk. - mondta, majd még mindig fogva a nevetéstől hasát, kisétált a szobából. 

Felsegítettem Hazzát a földről, majd segítettem neki kiválasztani egy kék galléros rövid ujjút, szürke melegítőt, kék edzőcipővel. A táskájába még bepakoltunk egy vastag pulcsit, és a koncertre a ruháját.

Lesétáltunk a lépcsőn egyenesen a konyhába, ahol már vártak ránk.