Elkezdték az első számot, a More than this-t. Persze minden kiscsaj felvisított, amikor meglátták a fiúkat, a kezeiket már nyújtogatták... szánalmat éreztem, de tudtam: ha aznap nem vagyok a plázában, akkor most nem gondolkoznék így.
Természetesen Kaite-vel az összes számot végig énekeltük, itt-ott egy kis hibával. Volt, ahol nem volt elég levegőnk, hogy kimondjuk a szavakat. Ezért is csodálom az énekeseket.
A Same mistakes-en, One thing-en, Na na na-n, Gotta be you-n, Stole my heart-on, Save you tonight-on már túl voltak, az Another world jött. Az egyik kedvencem. :)
Amikor utoljára is elköszöntek a közönségtől, megígérve, hogy két óra múlva találkoznak, lejöttek a színpadról. Annyira büszke voltam rájuk! Egyből Harry nyakába ugrottam, lábaimat dereka köré fontam, szó szerint rácsimpaszkodtam. Agyon csókolgattam, amíg Zayn nem köhintett egyet.
Zavartan lemásztam Harry-ről, megfogtam a kezét, és a lányokra néztem.
Szóval megjöttek. A két szerencsés. Az egyik láthatóan Niall-ért volt oda, egyből odament hozzá. A haját csavargatta, rágózott, tök feleslegesen. Tudom, hogy a fiúknak nem kell ez a műcicaféle lány.
Viszont a másik... fekete matt magassarkúban volt, piros csőnaciban, csíkos pólóban. Tehát neki Louis tetszett. Ajjaj.
Katie is észrevette lánylou-t, és védekezően megfogta Louis kezét, hogy megmutassa: tabu. Őszintén szólva nekem sem tetszett, hogy valaki, akárki akar is valamit tőle.
A lányokat gyorsan lezavarták: egy-egy aláírás, közös fotó, kérdések, viccek, mosolygás, és végső ölelés. Na ez nem tetszett. De végre vége! És most irány a másik helyszín... hurrá.
Bementünk egy nagy plázába, ahol egy asztalhoz vezettek minket. A fiúk leültek, én, Katie és Dani pedig kaptunk egy kényelmes kanapét. Alig egy méterre voltunk Harry-éktől, szóval mindent hallottunk, láttunk.
Félóra telhetett el, amikor megint jöttek a problémák. Egy csapat (négyen lehettek) rajongó közeledett az asztalhoz, egymásnak pusmogva, amit nagyon nem szeretek. Mindegyik Harry-t célozta meg, mindegyik aláírást kért, mindegyik megérintette, mindegyik megölelte, mindegyik úgy nézett rá, mint én. Ez nem jó.
Odamentem hozzájuk, kezemet a fiúm vállára tapasztottam, adtam neki egy puszit, és gyilkos pillantásokkal a lányokra néztem.
Hülyének néztek, vagy egyszerűen csak féltékenyek voltak, nem tudom.
- Te vagy Hazza barátnője? - kérdezte az egyik kétkedő pillantásokkal.
- Igen.
- Hát, nem vagy valami szép. Még szerencse, hogy mi mesések vagyunk. - mondta egy másik, haját rázogatva, szempillákat rebegtetve. Gondolkoztam, mivel vágjak vissza. Nem jutott eszembe semmi megalázó. De szerencsére Harry megmentett.
- És ha ő a barátnőm? Akkor mi van? Nem tudtok semmit sem tenni ellene! Amúgy nektek rajongó létetekre nem az lenne a dolgotok, hogy örüljetek bárminek, ami engem boldoggá tesz?! - állt fel a székről, előrehajolva, a "mesés" lányok vezérének szemébe nézve. Szúrós lehetett a tekintete, mivel egy kicsit hátrahőköltek. - Még szerencse, hogy ti mesések vagytok.
A falkavezér hátra nézett a többi lányra, bólintottak egyet, ő meg visszafordult. Villámokat szórt felém, majd egy utolsó levegővétellel lekapta Harry-t.
zsíír :D
VálaszTörlés