A konyhában rengeteg bőrönd volt, táskákkal szegélyezve. Az enyém, a kis piros is ott volt, ami feltűnően éktelenedett a nagyrészt fekete poggyászok között.
Amíg ilyen szépen és költőien leírtam magamban a látottakat, észre sem vettem, hogy Harry már nem fogja a kezemet. Épp hogy csak ráeszméltem erre, mindenki engem szólítgatott.
- Liz, Liz, Liz, Liz, Liz... - mondta ugyanazon a hangon, tartva az ütemet és lassúságot Louis.
- Lou, Lou, Lou, Lou, Lou. - utánoztam nevetve.
- Te nem vagy olyan jó, mint én! - kiabált.
- Biztos vagy benne? - fetrengtem már a röhögéstől.
- Szerintem Liz sokkal jobban csinálta. - mondta Harry, miközben egy palacsintát rágcsált.
Lou sértődött fejet vágva elfordult tőlünk, amit nem bírtam nézni. Tudom, hogy csak játszott.
Odamentem mellé, átöleltem és mosolyogva néztem rá.
Viszonozta a dolgot, és nem várt szemkontaktust vettünk fel. Elcsodálkoztam, hogy lehet valakinek ilyen szép szeme? A mosoly is lehervadt rólam, annyira elvesztem tekintetében. Azt hittem, csókolózni fogunk.
A szemem sarkából láttam, hogy Harry-nek nem tetszik a dolog, és az evést is abbahagyta.
Gyorsan elfordultam tőle, és csak hogy valamit csinálhassak, kerestem egy hajgumit a táskámban.
Találtam is egyet, felkötöttem vele a hajamat, visszamentem Harry-hez és adtam egy puszit az arcára.
Amikor már láttam, hogy megnyugodott, elfelejtette ami történt, kimentem a kocsihoz. Ott volt Liam, Zayn, Niall és Kaite. Éppen beszélgettek.
- Szia Liz! - köszöntek egyszerre.
- Hellósztok. Mikor indulunk? - kérdeztem unottan.
- Már csak rátok várunk. - közölte Zayn. Láttam, ahogy a csomagokat pakolja, szóval már azok is elintézve.
Beszaladtam Louisékhoz, szóltam, hogy jöjjenek, majd Harry-vel kézen fogva kisétáltunk a házból.
*az úton
Végig nevettük az egész utat, minden kanyarnál egymásra dőltünk, a sofőrt kikészítettük, és mindegyikünk ruháját leettük és fröcsköltük. Lou hófehér pólója répalével lett leöntve, ami nem valószínű, hogy ki fog jönni. És ahogy láttam, ő és Katie egészen közel kerültek egymáshoz.
Már 2 órája utazhattunk, amikor Dani megszólalt.
- Álljunk meg. Hánynom kell. - ha nem nézek rá, el sem hiszem amit mond, de fura fejet vágott.
- Nem lehet. Egy kicsit késésben vagyunk, és ha megállunk, lehet nem érünk oda a koncertre. - közölte határozottan Zayn.
- Akkor nem baj, ha a kocsi oldala fényezést kap? - kérdezte Dani, de ahogy kimondta, húzta is le az ablakot és kihányt rajta.
Mindannyian egyszerre hördültünk fel, én még a szagát is éreztem, mert vele szemben ültem.
A következő fél óra nyugisan telt el: fejemet Harry vállára hajtva próbáltam aludni. De nem sikerült. Mindig eszembe jutott, hogy milyen szerencsés is vagyok...
Aztán eszembe jutott.
- Istenem...- mondtam. Mindenki rám bámult, mi bajom lehet. Elővettem a telefonomat. Fél 9. Akkor még nem értek haza anyáék.
- Liz? - kérdezték majdnem egyszerre.
- Hát tudjátok... a szüleim még csak annyit tudnak, hogy találkoztam veletek. Azt se tudják, hogy egyáltalán suliban vagyok-e. - ecseteltem a gondomat.
- Tudod, én már gondoltam erre cica, felhívtam őket, és azt mondták, hogy érezd jól és vigyázz magadra. - nyugtatott meg Katie.
Egy nagy sóhajjal nyugtáztam az egészet és megfogtam Harry kezét.
*Harry szemszöge
Miután Liz megnyugodott, el is aludt. Édesen nehezedett a vállamra. Simogattam a haját, fogtam a kezét, fejemet az övére hajtottam. Annyira romantikusnak éreztem az egészet.
Már csak néhány kilométer volt hátra. Végre!
Éppen aludni készültem. Vagyis inkább csak a szememet becsukva pihenni, amikor megint történt valami.
És vajon kivel? Hát persze, hogy Danival...
- Hogy merészelted? - üvöltött rá Liam-re. Szegény srác meg se mert szólalni.
- Mi történt? - kérdezte Zayn mellettem.
- Hogy mi? Majd ez az idióta elmondja! - köpte a szavakat idegesen Dani.
Kérdőn néztünk mindkettőjükre. Egyik sem mondta el, mi a helyzet. Mivel nem szólaltak meg, inkább hagytam az egészet. Újra becsuktam a szemem, és aludtam.
Kb. fél óra múlva ébredhettem arra, hogy Liz a fürtjeimmel babrálgat. Láthatóan jól elvolt, szóval hagytam, hogy csinálja. "Most már inkább nem alszom vissza" - gondoltam.
Mindenki csendben volt, szóval tudtam egy kicsit pihenni, mielőtt elkezdenénk próbálni. Lassan, óvatosan becsuktam a szemem, és... aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése