10.rész_Majdnem

Ez egy kicsit hosszú rész lett, de nem akartam félbeszakítani... remélem mindenkinek ezerrel vágtat a kicsit szívecskéje. :D 

Jó olvasást, ~pannii

Igen, megcsókoltam. Végre én kezdeményeztem. És hihetetlenül jól esett, megrészegített, ha úgy tetszik. Sajnos Harry félbeszakította, de kezei továbbra is szorosan a derekam köré fonódtak.
- Drága, mennem kell. Itt hagyhatlak? - aggódott értem. Édes.
- Persze, menj csak. - harapdáltam az alsó ajkamat. Ez rám ragadt. Tiszta seb lesz a szám.
- Majd még hívlak, rendben? - szemembe nézett és adott még egy könnyű puszit és eltrappolt zsebre tett kézzel.
Ameddig csak tudtam, utána néztem, majd amikor eltűnt a látóhatárról, bementem a házba.

- ANYAAA!!! - kiáltottam el magam. Semmi. Kimentem a hátsókertbe, sehol senki.
Felszaladtam a lépcsőn, majd a szobám zárt (!) ajtaján egy cetlit találtam. Gyorsan letéptem onnan és olvasni kezdtem:
"Szia kincsem!
 Apáddal elmentünk vásárolni, valószínűleg csak holnap jövünk, dél körül.
 Hűtőben van vacsora, de csinálhatsz magadnak is valamit.
 Jó legyél és puszi,
 anya"


Fura. Miért nem hívott fel? Na mindegy. Ami még nagyon érdekelt, hogyan jutok be a szobámba.
Lementem a konyhába, majd a 'Nyitóeszközök' nevű polcunkról levettem az összes kulcsot. Visszaszaladtam az ajtómhoz, majd sorra dugtam be és fordítottam el a zárat. Egyik sem jó.
Kezdtem nagyon ideges lenni. Nekem be KELL jutnom oda.

Még vagy 1 órán keresztül juthattak eszembe felesleges ötletek, hogyan mehetnék be, amikor megcsörrent a telefonom. Felvettem, meg se nézve, hogy ki hív.
- Szia Liz! Hogy vagy? - egyből felismertem ezt a hangot. Egy kicsit jobb kedvem is lett a váratlan hívástól.
- Helló. Nem jól. Miért hívtál? - dőltem le a fal mellett a földre.
- Tudod, mondtam, hogy majd még jelentkezem. - nevetett Harry. - De mi a baj?
- Zárva van a szobám.
- És?
- És nem tudok bemenni, mert nem tudom kinyitni. - könnyek mardosták a szememet. Érdekes, hogy mennyit tudok sírni mostanában. Szerintem életemben nem sírtam még annyit, mint ma összesen.
- Várj, átmegyek. Na puszi.
Megszólalni sem tudtam, egyből letette. De tetszett, hogy átjön segíteni. Még szerencse, hogy Ő legalább itt van nekem.

Már lent ültem a konyhában, várva, hogy kész legyen a popcorn, várva, hogy itt legyen Harry.
Mindketten ugyanabban a pillanatban csengettek. Kivételesen először az ajtóhoz rohantam, és nyitottam ki boldogan.
Se szó, se beszéd, életem szerelme belépett, egy szerszámos ládával. Letette a földre és nekem jött.
Az ajtót még épphogy be tudtam csukni, mert nekinyomott a falnak.
Istenem!

*Harry szemszöge

Amikor felhívtam Liz-t, életemben sem gondoltam volna, hogy ilyen jó alkalom jön kapóra. Gyorsan megkerestem a szerszámos dobozt és már szaladtam is hozzájuk.

Ajtót nyitott, boldogan, széles vigyorral az arcán. Nem törődtem semmivel, a dobozt letettem valahova (már nem tudom, hova), majd Liz-t magam és a fal közé szorítva falni kezdtem.
Még éreztem, ahogy szerencsétlen megpróbálja becsukni a lábával az ajtót. :D
Teste az enyémhez simult, egyik keze a hajamban, másik a tarkómon. Ilyen szenvedélyesen még nem csókolóztam senkivel sem.
Mivel eddig a kezeim a derekán voltak, nagy nehezen (az adrenalintól nem tudtam a testem felett uralkodni) a falra tapasztottam őket, a feje mellé. Vonakodva, de kinyitottam a szemem, hogy körülnézhessek. Megnyugodtam, tökéletes terep volt: kb. 2 méterre tőlünk a konyha egyik pultja hívogatóan ékeskedett.
Nem voltam a legerősebb, de egy lányt csak elbírok, szóval felemeltem Liz-t és elcipeltem a kiszemelt helyhez.
Vette az adást és felült, elhelyezkedett, majd lábait a derekam köré fonta. Jó erősen, így - akármilyen lehetetlen is volt - közelebb húzott magához. Nem bírtam tovább, így felmásztam hozzá. Egy szintre kerültünk, és letepertem. Annyira vékony és hajlékony volt...

*Liz szemszöge

Csak úgy kapkodtam a levegőt. Szinte fulladoztam az oxigénhiánytól, de nem akartam megszakítani ezt a csodás élményt.
Élveztem, nem csoda: életem első ilyenje. Ráadásul Harry Styles a tisztelendő ELSŐ.
Azt hittem meg fog történni AZ a dolog, mert elkezdte a pólómat feljebb... feljebb... és feljebb húzni.
Már a 'fixem csatjával babrált. Akartam, persze, hogy akartam. De még korainak éreztem.
- Harry. - fogtam és állítottam meg a kezét. Kicsit zavarban voltam, és szerintem újra meg újra belepirultam, ameddig mondtam. - Én még... szűz vagyok.
- Értem. Én tudok várni. - mondta, majd rám mosolygott. És gödröcskéi előbukkantak.
- Köszönöm. - ezzel felültem, majd megvártam amíg ő is így tesz. Aztán eszembe jutott, miért is jött. (Ha egyáltalán azért jött :D) - Akkor segítesz? Mármint az ajtót kinyitni?
- Persze, gyere. - lecsúszott a pultról, majd megfogta a derekamat és leemelt. Elsétált a ládáig majd mutatva neki az utat feltrappoltunk a szobámhoz.

Nem kellett neki 5 perc, és kinyitotta. Az ajtó csábítóan mutatta a szoba belsejét, ahol egy franciaágy állt. Szintén hívogatóan.
De megálljt parancsoltam a fantáziámnak, majd Harry-vel kézen fogva lesétáltunk a nappaliba és bekapcsoltuk a TV-t.