2012. május 3., csütörtök

3.rész_Gyilkos mosoly :)

- Harry Styles. - nyújtott még egyszer kezet és rám mosolygott.
- Hagyd abba! Még a végén ebbe halok bele...
- Mibe? Ebbe? - még jobban mosolygott, majd a szemöldökét húzogatta. Először az egyiket, utána a másikat.
- Igen, ebbe. :)
Ameddig elsétáltunk - vagyis inkább vissza - a kávézóhoz, ugyanígy folytattuk értelmetlen beszélgetésünket.  Amikor odaértünk, egyből be is ültünk egy asztalhoz. Harry kért magának egy baconos rántottát, arra hagyatkozva, hogy még nem reggelizett. Amíg ezt elmotyogta, lesütötte szemeit.Ó, de megzabáltam volna! :3
Én csak egy jegeskávét ittam, arra hagyatkozva, hogy egy szerencsétlen rám öntötte, és szeretném tisztességesen befejezni. :)
- Szóval, Liz. Ugyebár... - itt vihognom kellett, amitől tök hülyének éreztem magam - Kérdezhetek valamit?
- Már megtetted. - ezt nem hagyhattam ki, és egy nyugodt mosollyal nyugtáztam az egészet, hogy csak poén volt.
- Oké, akkor kérdezhetek KÉT dolgot, Liz? - ő is mosolygott, így édes gödröcskéi előbukkantak.
- Ez is megvolt. - belekortyoltam kávémba, majd egy egér cincogását meghazudtoló nevetést hallattam.
- Ó, szóval egy okostojással van dolgom? - itt már vigyorgott, amitől a lélegzetem is elállt.
Elég furán éreztem magam. Ezt a vigyora művelhette velem, csakis az!
Egyik pillanatban még ámuldoztam a szépségén, a másikban meg... semmi. Sötétség. Pedig annyira élveztem az egészet! Én, pont én, Liz, és Harry Styles, pont Harry Styles egy kávézóban ülünk, egymással szemben, egymásra mosolyogva, egymást megkedvelve. Erre puff, a leányálmomnak vége.

Ameddig nem érzékeltem szinte semmit, csak a semlegességet és a sötétséget, volt időm gondolkodni. Először is az érdekelt, hogy mi történt. Gyorsan összeszedtem mindent, majd egy kis mozifilm szerűségként lejátszottam magamban. Tehát vettem egy kávét, valaki rám öntötte, Harry Styles velem szemben ül egy kávézóban és... Semmi. Megint semmi. Minél jobban erőltettem, hogy emlékezzem végre valamire, annál kevésbé rémlett, mire is akarok fényt deríteni.
Olyan érzésem volt, mint amikor dolgozatot írok, nem jut eszembe a válasz, pedig ott van a nyelvem hegyén. Megőrjít. Épp rájöttem - legalábbis úgy éreztem - hogy mi is történ(hetet)t, amikor egy éles fény megzavart...

*Harry szemszöge

- Liz! Liz! Jól vagy, drága? - magam is meglepődtem, hogy azt mondtam, "drága". De láthatóan bevált ez az egy szó, mivel kinyitotta a szemét.
- Mi... mi történt? - nyöszörögte alig hallhatóan.
- Hát velem szemben ültél, majd elájultál. - bátorítóan rámosolyogtam, amit viszonozni is próbált, de egy erőtlen grimaszra tellett csak. Ezt is értékeltem, mert szerettem. Bár igaz, alig ismertem.
- Meddig ültem, vagyis feküdtem itt?
- Őszintén? 3 órája.
- TESSÉK?! - azonnal felugrott, amitől egy kicsit megszédülhetett, így a karjaimban kötött ki. Nem bántam. ;)
- Hé-hé, nyugi kislány. Hova ez a nagy sietség?
- Hol van anya? Hol van? - ijedt fejet vágott, de nemet intettem, hogy nem kell aggódnia.
- Nyugi, itt van a kávézóban, csak elment a mosdóba.
- Ó... amúgy, ha már itt tartunk, hogy keveredtél a plázába? És kikkel jöttél? Egyedül?
- Hát a fiúkkal jöttem, de eltévedtem, ezért sem vettelek észre, így mentem beléd. - ecseteltem a helyzetemet.
- Mit ne mondjak, többször is eltévedhetnél, amikor a plázában vagyok. - ezt nevetve mondta, tehát már jobban van. Nagy kő, sőt, egy szikla esett le a szívemről. - Jaj, bocsi, mindjárt felállok!
Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem nehezedik már rám, akármilyen könnyű is volt. De azért egy mosolyt erőltettem magamra.
- Izé, most mennem kell... megadod a számod? Csak hogy máskor is eltévedhessek. ;) - éreztem, hogy belepirultam, de megnyugodtam, amikor ő is paradicsom lett.
- P-persze, mondom is: 5562999. De megcsörgetnél? Hogy tudjam, ki hív. - szemét lesütve mondta ezt, amitől nagyot dobbant a szívem. Istenem, milyen édes volt!
Kérésének eleget téve megcsörgettem, majd egy öleléssel elköszönt tőlem, lelkemre kötve, hogy ne tévedjek el... Milyen aranyos. :)
Mikor valahogyan hazatévedtem, a fiúk a nyakamba ugrottak, szét nyomva mindenemet. Kedvesen lehámoztam magamról őket, és beszámoltam nekik mindenről. Más reakcióra számítottam.

2 megjegyzés: