2.rész_Kedves kávé! Imádlak!

Másnap ruhástul ébredtem az ágyamban. Fura, de nem volt melegem. Kellemes érzésem volt, de nem tartott sokáig. Ráeszméltem, hogy nem mi megyünk el és találkozunk a One Direction-nal. És már csak 3 napot kell várniuk a szerencséseknek, és ott tombolhatnak pár méterre az istenített fiúktól. Mindegyik mázlista megcseszheti.
- Kincsem! - hallottam anyám hangját, valószínűleg a szobám ajtajának a másik oldalán.
- Mi az?
- Elmegyek a plázába egy kicsit vásárolgatni, nincs kedved velem jönni? - ezt a kérdést már közelebbről és hangosabban hallottam, tehát belépett a szobámba. - Jaj, édesem! Vedd már le azt a takarót a fejedről! Meg fogsz fulladni.
- Köszi az infót, akkor inkább jobban magamra szorítom. - az utolsó szavakat szipogva dadogtam el.
- Liz, édesem. Ez csak egy banda!
- Ne kezd már te is! Ugyanolyan vagy, mint Katie! - most már ingerültebben beszéltem.
Anya nem szólt semmit, egyszerűen csak végigsimított a hajamon, a takarómat tűvé tette, majd levakart a puha és meleg ágyamról.
- Kincsem, az ajánlat még mindig áll. Tehát, van kedved velem tartani? - itt mélyen a szemembe nézett, két kezét a vállamra tette.
- Igen, csak adj egy percet... ja, és légyszi csinálj nekem kávét.
Kiment a szobámból egy kisebb vigyorral az arcán, le a lépcsőn, majd hallottam, ahogy a kávét elkezdi készíteni. Mély levegőt vettem, majd bementem a fürdőbe, letusoltam, felkötöttem a hajamat és fogat mostam. A szekrényemből kiválasztottam a kedvenc csőnacimat, egy fehér toppot, fehér pulcsival.
Mire leértem, a kávém már hívogatóan állt a pulton. Odarohantam az életemért, belekortyoltam. Mit ne mondjak, jól esett, akármilyen forró is volt. Anya már kint állt, a kocsi mellett, várakozóan.

*a plázában

Ameddig anya vásárolt, addig én betévedtem egy elegáns kávézóba. Gyorsan leültem egy asztalhoz, majd megnéztem az itallapot. Épp hogy kiválasztottam egy jegeskávét, odajött az asztalomhoz egy sármos pincér.
Leadtam a rendelésemet, pár perc múlva meg is kaptam a kávémat. Szerencsére dobozos volt, tehát kifizettem az italomat és elhagytam a kávézót.
A plázában éppen a What Makes You Beautiful ment, így elkezdtem az alig hallható zenére ingatni a fejemet. Ha valaki meglát, és nem ismer, azt hiszi hogy valami bajom van. :D
A számnak vége lett, sajnálatomra. Gyorsan elővettem az iPod-omat és bekapcsoltam az egyik One Direction-os játéklistámat.
Kb. fél órát sétálgathattam ugyanazon a szinten, körbe-körbe. Nem tettem semmi rosszat. Az Isten mégis megáldott egy szerencsétlennel, aki belém jött és szépen leöntöttem kedvenc fehér pulcsimat.
- Nagyon sajnálom, tényleg! - jól hallottam? - Ha akarod, veszek egy másik pulcsit neked, vagy mit tudom én. Sajnálom, komolyan!
Felnéztem. Ha egy filmben lettünk volna, most olyan zene jönne, mint amikor az ember rájön a sorsdöntő titokra. ;) Az állam is leesett. Miért pont ő? Miért pont így?
- Áh, semmi baj. - elég vicces pofát vághattam, mivel elnevette magát - Megesik. :/
- Várj, akkor hadd vegyek egy kávét legalább!
- Azt elfogadom. Liz vagyok. :)
- Ó, örvendek Liz! - ezzel kezet nyújtott, majd feleslegesen bemutatkozott.