32.rész_

Megtörtént. A dolog. Az a nagy dolog. És élveztem.

Boldog voltam, mert Harry-vel éltem át az elsőt. Repülni tudtam volna a határtalan örömömtől. De nem tettem, mert akkor ott kellett volna hagynom. Azt pedig nem. Most már nem.

*Katie szemszöge

Miután este visszajöttünk a hotelbe, teljesen kimerültem. Semmire nem volt erőm. Pedig még megígértem Zayn-nek, hogy egy kis időt együtt töltünk majd...

Egész nap Louis le sem szállt rólam. Mintha tudta volna, mit csináltam. Bűnösnek éreztem magam, mert Ő nem csalt meg engem. De megtehette volna. Ezer alkalom lett volna rá. Mégsem lépett félre. Nem úgy, mint én.

A szobánkhoz sétáltunk, lassan, mert mindketten fáradtak voltunk. Belöktem az ajtót és az ágyra dőltem. Becsuktam a szememet - mennyei érzés volt: végre pihenhettem egy kicsit. Éreztem, hogy valaki szintén a matracra nehezedik, mégsem akartam ránézni. Tudtam, hogy Louis az, de nem akartam beszélni vele, ránézni vagy csak megérinteni... mert rosszat csináltam.

- Katie...
- Igen? - látva, hogy nem alszom, közelebb jött. Legszívesebben arrébb csúsztam volna, de semmi erőm nem volt.
- Beszélnünk kell. - feladtam, így szemébe néztem, és elhatároztam magamat.
- Egyet értek.
- Akkor kezd te. - mosolygott.
- Én... huh... nem is tudom, hol kezdjem. - kerestem a szavakat.

*Louis szemszöge

Katie-vel az ágyon fekve beszélgettünk. Vagyis próbáltunk. Félmondatokban beszélt, mint akkor Liz.
Nagyot dobbant a szívem. Mi van, ha be akarja vallani, hogy megcsalt?

- Nem kell semmit sem mondanod. Inkább pihenjünk. - nyomtam arcára egy puszit. Hálás pillantásokat küldött felém, amit egy sóhaj követett.
Elment fürdeni, majd frissen jött vissza. Visszamászott mellém, betakarózott és egyből el is aludt.

Én még inkább megvártam, amíg megbizonyosodom róla, hogy tényleg az álmok álmát alussza. Nem lenne jó, ha elszökne, mialatt zuhanyzom. Egyáltalán nem.
Fél óra után elsprinteltem a fürdőbe, gyorsan letusoltam és visszarohantam. Ugyanott aludt, ugyanabban az édes pózban. Óvatosan befeküdtem az ágyba, elhelyezkedtem és becsuktam a szemem.

*Katie szemszöge

Úgy csináltam, mintha aludnék, megvártam, amíg Louis ki nem dől és átsurrantam Zayn-hez. Boldogan, de hulla fáradtan fogadott.
- Mi újság? - ásított egy nagyot a kérdés közepén.
- Mostál már fogat? - nevettem halkan. - Amúgy semmi. Fáradt vagyok, de ahogy látom te is az vagy.
- Gyere. - mosolygott álmosan.

Az ágyához vezetett, ami előtt ijedten megtorpantam. Mi van, ha csak le szeretne fektetni? Ha nem is szeret? Ha hiába csaltam meg Louis-t?
Értetlenül feküdt a paplan alatt, majd megkérdezte:
- Minden oké?
- P-persze. - dadogtam. Félénken becsusszantam mellé, átölelt és adott egy puszit.
- Annyira rosszak vagyunk. - gyönyörű, kiskutya szemeiből csak úgy sugárzott a szomorúság. Szívszaggató látvány volt. Nagyot sóhajtottam, mert egyet értettem vele: tényleg nem helyes, amit csinálunk.
- Tudom.
- Akkor miért nem hagysz magamra? - ettől a kérdéstől féltem. Egy hang nem jött ki a számon, de azért próbálkoztam.
- Mert szükségem van... erre. - mondtam, és ezzel meg is csókoltam. Bágyadtan viszonozta, de érződött rajta, hogy nincs kedve hozzá.

Letörve elhúzódtam tőle, de előtte még adtam neki egy utolsó puszit.
- Legyél jó.
- Te is. - erőltetett magára egy mosolyt.
Kimentem a szobából és a sajátom felé vettem az irányt. A folyosón síri csönd volt, csak én neszeztem. Óvatosan benyitottam: Louis aludt. Bemásztam a takaró alá, csöndesen elhelyezkedtem és megpróbáltam aludni. Nem sok sikerrel.