- Szia! Mi szél hozott? - mosolyogtam rá.
- Gondoltam átjövök. Ha nem baj, bent szeretném veled tölteni az időmet. - nevetett, majd kínosan vihogva nagyobbra tártam az ajtót, hogy bejöhessen.
- Ja, jó hogy jössz. Szeretnék kérdezni valamit.
- Igen? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Igen.
- Parancsolj. - mondta, miközben leültünk a kanapéra.
- Katie... - rájöttem, hogy nem ismeri, sőt, azt se tudja, kiről beszélek, ezért inkább felszaladtam a szobámba. Az ágyamról felkaptam a telefont, majd tárcsáztam.
Mire leértem a lépcsőn, már csöngettek is.
- Szia baba! Mondjad, mit szeretnél, mi olyan sürgős?
- Szia. Gyere beljebb! Bemutatok valakit... - mondtam vigyorogva.
Amikor bementünk a nappaliba, a várt reakciót kaptam. Barátnőm megdermedt. Szerintem nem tudta: sikítson vagy ájuljon.
- L-li-liz. Ő...? - dadogta. Annyira vicces látvány volt.
- Katie, Harry Styles. Harry, ő itt Katie, a barátnőm. - mutogattam idiótán.
- Helló! - nyújtott mosolyogva kezet Hazza.
Barátnőm nagy nehezen kezet rázott vele, majd leültünk. Beszélgettünk, aztán eszembe jutott, miért is hívtam át a barátnőmet.
- Ó, tényleg. Harry, ugye akartam kérdezni valamit...
- Igen. De mit? - nézett rám.
- Hááát - húztam el a szót. - Katie is szeretne jönni. A koncertre. Meg Disneyland-be. - hadartam el. Szerintem ez túl nagy kérés. Nem tudom miért.
- Jöhet. De csak egy feltétellel. - mondta komolyan, szemöldökét ráncolva. - Hozzon magával pulcsit is, mert úgy tudom, hideg lesz az egyik nap.
Nyakába ugrottam, a száját harapdáltam finoman, aztán eszembe jutott, hogy más is van itt. Gyorsan levakartam magam róla, aztán rámosolyogtam mindkettőjükre.
- Hú, hát ez... - Katie sem jutott szóhoz. Visszaültem mellé és szorosan megöleltem. Fülébe suttogtam egy kis apróságot:
- Nyugi. Csak beszélj. Úgy, ahogy velem. Ha sikerül... holnap láthatod a többieket is. Lou-t is. - kacsintottam rá.
Szemmel láthatóan hatott. Csak úgy áradtak belőle a mondatok.
- Jaj de jó!!! Nagyon köszönöm. Tényleg. Én megyek is. Haza. Bepakolok, már most. Jéééééézusom! Holnap koncertre megyek. Utána Disneyland-be a One Direction-nel. Na ne! Akkor... - elindult az ajtó felé, én pedig utána, de nemet intett, hogy üljek le. Kinyitotta, majd be is zárta.
Hallottam, ahogy még sikítozik egy párat. Vigyorognom kellett. Amikor már csak egy csipogásnak lehetett hallani Katie-t, Harry-hez fordultam.
- Köszönöm.
- Nincs mit. Jó fejnek tűnik. Louis biztos megismerkedne vele. - mondta idegesítően nagy gödröcskékkel.
- Haaaaa nem baj, én most... - motyogtam, de a mondat végét nem tudtam befejezni.
*Harry szemszöge
Liz éppen akart valamit mondani. "Sajnálatomra" elaludt, és édesen kisimult a homloka. Éppen itt volt az ideje, fél 11 volt. Szegény, holnap sem lesz valami nyugis napja, de szerintem ez csöppet sem zavarja.
Karjaimba vettem, felegyensúlyoztam vele a lépcsőn, majd belökve szobájának ajtaját, lefektettem az ágyára. Gondosan betakargattam, adtam neki egy utolsó puszit és kiosontam a szobából.
Aztán eszembe jutott, hátha később felébred, és megijed, hol vagyok. Kerestem egy cetlit és ceruzát, írtam pár mondatot.
A papírkát az ajtajának a belső oldalára ragasztottam, majd becsuktam.
Kicsit rövid rész lett, nem baj. Jó hír: hozom a kövi részt, egy félóra vagy így. :) Jó olvalást.
Még egy kis kárpótlás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése