Lassan váltak el ajkaink egymásétól. Liz még mindig nem nyitotta ki a szemét. Azt hittem még mindig sír. Azt hittem még mindig versenyt fut szíve a halállal.
Megijedtem. "Lehet elájult?" - gondoltam. Az nem lehet, hisz visszacsókolt.
És rám emelte tekintetét. Szóval csak lesütötte a szemeit.
- Liz? - suttogtam.
- Harry, én... - mondani akart valamit, de nem jött ki hang a száján. Egy kövér könnycsepp gördült le arcán. Mielőtt még leért volna az álláig, letöröltem és fogságban ejtettem ujjamon. Megmutattam neki, és kérdőre vontam:
- Miért sírsz? Megbántottalak?
- Nem, dehogyis. Csak boldog vagyok. - mosolygott rám. Szép volt, de sápadt, mint egy igazi Hófehérke.
Magamhoz öleltem, orromat a nyakába fúrtam és mélyen belélegeztem az illatát. Egy kicsit megrándult és nevetett is. Ránéztem, amire egy nemet intett.
- Csak csikis vagyok. Ennyi az egész. :)
- Ó, ezt megjegyzem. - rávigyorogtam, megfogtam kezét és az arcához nyúltam. Megsimogattam, amire tenyeremnek dörgölőzött, mint egy kiscica. Édes.
- Gyere, menjünk vissza. - mondtam, majd elkezdtem húzni magammal.
- De mi lesz...? - nem kellett befejeznie a mondatot, tudtam mire gondol. Mi lesz, ha Daniella megint olyan lesz? Erre még emlékezni is rossz volt. Hogy bántani akarta, és hogyan végződhetett volna...
Gyorsan elkergettem a gondolatot, majd így szóltam:
- Nem lesz semmi. - rámosolyogtam, de magamban még hozzátettem a "remélem" szót.
Lassan visszasétáltunk, közben ezerszer elismételtem ezt az egy mondatot. Szegénykém nagyon megijedt. Nem is csodálom.
Mire visszaértünk, már Dani is ott volt. Szeme alatt fekete csillogó foltok voltak, szóval sírt. Ő is.
Amint meglátott minket, szánakozó fejet vágott, felállt és elindult felénk. Nem kellett volna: Liz megdermedt, szája elé kapta a kezét és rám nézett. Félt.
- Állj. - mondtam határozottan. Így is tett a "merénylő". - Megbántottad. Sőt, ez elég gyenge szó. Miért csináltad? Eszednél vagy?! - kiabáltam rá.
- S-sajnálom, én csak... - elkezdett sírni. Hurrá!
Liam felállt, odament Dani-hoz és átölelte. Rám nézett, úgy, mintha én lennék a gonosz, a seggfej.
- Elmondhatom nekik? - kérdezte. "Persze" - jött a válasz. - Szóval... nem direkt csinálta. Vagyis... ő... neki... elvonási tünetei vannak. Drogozott.
*Liz szemszöge
Amikor Liam azt mondta, hogy a gyilkosom drogozott, és ezért akart bántani, azt hittem elájulok. Mi?!
- Tessék? - kérdeztem. Fura lehetett a hangom, mert furcsán is néztek rám.
- Igen. Ez az igazság. És sajnálom, tényleg. Csak eddig én voltam az egyetlen lány a fiúknak, és féltékeny lettem. Hogy valaki más fogja Harry kezét. - kirázott a hideg, amikor ezt Dani elmesélte. Ő is megborzongott a gondolattól. - És a tünetek. Még elviselhetetlenebbé teszik az egészet.
- N-nem baj... - ráncoltam a homlokomat. Hozzátettem volna, hogy "megértem" vagy hogy "megesik" és a társai, de akkor hazudnom kellene. Amit nem szeretek.
- Akkor szent a béke? - nyújtotta felém a kezét egy nemigen biztató mosoly kíséretében. Hülye ez? Majd pont én, pont most, pont ezek után fogok vele kezet fogni. Ráadásul a béke nevében.
- Azt hiszem. - hazudtam végül. Pedig utálom. Nagy nehezen hozzáértem, ki is rázott a hideg, de legalább utána már normális volt.
Még egy fél órát lehettünk ott, aztán Harry hazakísért.
Odajött az ajtónkhoz és a szemembe nézett. Egyenesen.
- Liz McLawen... - mély levegő - tudom, hogy még csak nemrég ismerjük egymást, de szeretlek. Lennél a barátnőm? - le is térdelt, így tökéletesen láttam a könnyeket a szemében.
- Háááát nem is tudoooom - húztam az agyát. Olyan aranyos és szexi volt, ahogy harapdálta az ajkait. Nagyot dobbant a szívem. Ilyet még nem éreztem, soha. Megkívántam a csókját. Megint. - Harry Edward Styles... örömmel leszek a barátnőd.
Mielőtt becsuktam volna a szemem, annyit láttam, hogy a térdelésből feltápászkodik és azzal a lendülettel felkap. Derekamat szorosan átölelte és könnyed, de szenvedélyes csókot lehelt a számra.
- Szeretlek! - mondta. Homlokunkat összenyomtuk, és miközben a szemébe néztem, az ajkamat harapdáltam.
És megtettem.
kirááály lett :D
VálaszTörléskösziii :DD
VálaszTörlés