40.rész_

*Harry szemszöge

  Amióta leültem eltelt 1 óra. Már nagyon untam. Gondoltam, hogy befekszem Liz mellé... inkább nem. Nem szeretném felébreszteni. De annyira csábított, ahogy háttal  feküdt nekem, vállától a darázsderekán keresztül a csípőjéig a paplan teljesen betakarta, még álmában is kecses pózban van... Szó szerint csorgattam a nyálamat. Undorodva letöröltem a szám széléről az átlátszó nyált, felálltam és lassan, mint egy vadász lopakodtam oda Liz-hez. Most vettem észre, hogy egyre feltűnőbben zilál. 

  Éles sikoly hagyta el száját. Nem volt hangos, de mégis a fülemre tapasztottam kezeimet. Karjával felém csapott, majd hasához kapott, magzatpózba görnyedt és fogait villantotta, ahogy vicsorgott. Megrémültem.

- Liz! - ráztam meg vállát. Forró és izzadt volt. - Liz!! Megijesztesz! 

Louis rontott be a szobába. 

- Mi történt? - kezeit oldalra tartotta, mintha egy tömeget kéne visszatartania. - Mi történt Liz-zel?

- Istenem, Liz, kelj már fel! - ügyet sem vetve Lou-ra, tovább beszéltem barátnőmhöz.

Tudom, hogy ezért még kapni fogok, de lehet, hogy ezzel megmentettem az életét. A haját elsodortam a fülétől, és beleordítottam, hogy szeretlek.

*Liz szemszöge

Tönkrement...

  Mi ment tönkre? Mi? Nagyon melegem van. Még mindig csak csókol. Vagyis csak csücsörít, szemét becsukja és ül egy helyben. Legszívesebben felpofoznám. Harry nem ilyen. Nem ilyen!

Tönkrement...

  Hirtelen a kék fények eltűntek a szobából, minden fekete lett. Még mindig összeért a szánk. Óvatosan elhúzódtam tőle, körülnéztem, hogy hozzászokjak a sötétséghez. Nem sikerült. Minden olyan koromfekete lett. Rémálomba illő.

Tönkrement....

  Mi ment tönkre? Egy hang folyton ezt suttogja. "Tönkrement." De mi? A világítás? A csókolózás? Mi? A hangocska valahonnan a szobából jött. Mögülem? Megfordultam.

- Tönkrement, látod? - a vörös izzó szempár alatt gonosz vigyor jelent meg.

Kérdeztem volna: de mi? 

- Nézd. - aprócska kezével egy játékbabára mutatott, aminek mindkét szeme különböző gombocskákból készült, az egyiket csak egy szál cérna tartotta már. Arcán több helyen is varrás, egyik lába félig leszakadt, hasából pirosas anyag hullik ki. Valakire hasonlított.

- Tönkrement.

- Látom. - suttogtam. - De ki ez? 

A vigyor grimasszá változott, a szemek egyre jobban világítottak a sötétben. 

- Tönkrement! - erős ütés helyét masszíroztam a vállam környékén. Megütött volna?

- Látom. De ki ez? - hangom erőtlenül csengett, ellentétben a kis szörnyetegével. Magabiztos és rekedt volt.

- Hát nem ismersz rá?

Feje oldalra billent, a grimasz hegyes fogas vigyorrá alakult vissza. Most láttam csak, hogy a haja göndör. 

Megráztam a fejem, féltem megszólalni. 

- Nézz csak oda! 

Mögém mutatott, ahol Harry továbbra is csücsörítve ült, csukott szemekkel, amik egyből kipattantak. Rám nézett. Nem láttam, de éreztem, hogy rám nézett. 

  Mint egy igazi rémálomban. A csajt megölik, miközben alszik. Eddig ezeken csak nevettem. De most... Két kéz megragadta vállaimat, megrázott és nagyon hirtelen, túl hirtelen minden megváltozott. A film megszakadt, a vászon fehér lett, amit a közepén karmazsin vörös foltok ékesítenek. Vér. 

*Louis szemszöge

Liz csak feküdt, rángatózott, sikítozott, és ijesztő dolgokat csinált. Féltem. Most meg mi történik?

  Harry kiabált hozzá, de semmi. Nem tudom, mit kéne csinálni. Ez nekem teljesen új. A videó játékokban csak meg kell nyomni az A-t, és a szörnynek annyi. Mi a szart csináljak? Mi a szart csináljunk?

Ahogy hullámzott a teste, egy hal jutott eszembe, amit még 5 éves koromban rántottam ki a vízből, a talajon reménytelenül ficánkolt életéért. Persze visszadobtam. Nem bírtam végignézni, ahogy meghal. Bárcsak most is ilyen egyszerű lenne! Csak a vízbe hajítani, és nem törődni vele. Miket gondolok, istenem!

  Egy puffanás, egy újabb sikoly, egy sóhaj. Liz beverte a fejét, Harry megijedt, én pedig felsóhajtottam. 

Na, ez még betegebb lett! Elnézést, de így jött ki! :D 3 komi (3 KÜLÖNBÖZŐ ember) után 41.rész! 

Pannii T.