*Liz szemszöge
Az egész utat végig aludtam. A többiek állítása szerint az egész utat végig forgolódtam és többször is hasba rúgtam vagy megütöttem valakit. Pedig nagyon jót álmodtam, köze sem volt verekedéshez...
Az álmomban nem történt semmi különös. Harry és én ültünk egy fahintán, ami a házunk teraszán volt. Csak hintáztunk, de ennyi elég is volt. Nem beszéltünk, mintha kitaláltuk volna a másik gondolatát. Tenyerem a mellkasán nyugodott, fejemet vállán pihentettem. Kezével átkarolt, így húzott közelebb magához. Csak ültünk, lábunkkal hajtottuk magunkat előre és hátra. Magunk elé néztünk, egész végig. A lemenő nap narancssárga fénycsíkokat vetett arcunkra, ahogy a kopott kerítés résein beszűrődött. A fű, ami még látszott az álomképben, gyönyörűen festett a sárgás fényekben. Rögtön az élénkzöldet sötétbarna föld váltotta fel, egyfajta elválasztófal volt a pázsit és a színes, pompás illatú virágok között. Lenyűgözött, még akkor is, ha tudat alatt nem tudtam, hogyan kell elcsodálkozni ilyenen.
Nem tudom, meddig tartott az út, de az álmom rövid volt, legalábbis annak véltem. Minden egyes pillanatban egy csöppet öregedtünk, a ráncok szépen, lassan megjelentek, egyre többen lettek. A hajunk nem változott, csak a színe lett élettelen, szürke hajtömeg. Továbbra is mosolyogtunk, ugyanabban a pózban, mikor még tizenévesek voltunk. Szemünkben fáradtság, kimerültség, de boldog élet múltja tükröződött. Irigyeltem őket. Valahogy nem ismertem magunkra. Valahogy mások voltak. Talán mert megöregedtek, ahogy az idő elszaladt mellettük? Békések, szerelmesek voltak, éppúgy, mint mi. Nem értem...
És felébredtem.
- Liz... hahó... álomszuszék... - nevetett Harry, fogsorát kivillantva.
Nem tudtam, mit mondjak. Nem voltam kába, ahhoz képest, hogy eddig egész végig aludtam. Szívem elnehezült, ahogy visszaemlékeztem az álmomra, hogy milyen boldogok voltunk, szavak nélkül is. Nem mintha most nem lennénk azok.
Szemeimben könnyek gyülekeztek, érdekes módon mégsem gördültek le az arcomon, végig az államig, hogy ott megálljanak és szabadon cseppekben leessenek.
- Hé... Liz, a frászt hozod rám! Mi a baj? - megfogta a vállamat és megrázott, de nem bírtam megszólalni. Csak bámultam rá, bár alig láttam belőle valamit. Valamiért könyörögtem neki. Fogalmam sincs, miért.
- Harry. - rám nézett, hogy folytassam. - Szeretlek.
- Istenem, Liz, én is. - felnézett, az égre, magához ölelt és puszikat nyomott a hajamra. Addig észre sem vettem, hogy a szabadban vagyunk.
- Hol... hol vagyunk?
- Nálunk, a kertben. Még jó idő volt, amikor megérkeztünk, te aludtál, úgyhogy kihoztalak ide a hintához. - mosolygott.
Ez megmagyarázta azt, hogy ilyet álmodtam. Körülnéztem, de nyoma sem volt olyan színes virágoknak, a nap sem volt lemenőben. A fű sem volt olyan feltűnően zöld, öregeknek sem látszottunk. A biztonság kedvéért megtapogattam az arcomat ráncok után kutatva. Nem találtam egyet sem, de Harry bőrét is megvizsgáltam. Annyi ideig néztem, hogy zavarba jött szegény, és kínosan felnevetett, miközben leült mellém.
- Na?
- Tessék? - nem értettem, miért kérdezte: na?
- Be akarsz jönni? Vagy hazavigyelek? - már állt volna fel, de megfogtam csuklóját és amennyire csak tudtam, magam mellé húztam. Mélyen a szemébe néztem, arra vártam, hogy megcsókoljon. Helyette csak megcirógatta arcomat az állam mentén. Megfogtam kezét, tenyerébe nyomtam egy puszit és rámosolyogtam, továbbra is játszva ujjaival. - Ezt mégis milyen válasznak véljem? - széles vigyor jelent meg arcán.
- Olyannak, hogy még maradjunk itt egy kicsit. - lassan megcsókoltam, féltem, hogy valamiért eltol majd magától, de ehelyett csak félresodorta hajamat és nyakamra tapasztotta kezeit.
Valami hiányzott. Valami, ami kézzel fogható, de mégis csak gondolatban létezik. Valami, amire már nagyon szükségem volt. Egy csók Harry-től. Erre volt szükségem. Amint megkaptam, súly és gond nélkülinek éreztem magam. Idő és tér megszűnt körülöttem, semminek sem volt hatalma felettem.
Amikor elhúzódott, a földet kezdte fürkészni, ajkait harapdálta. Egy kis ideig még gondolkodott valamin, majd felnézett, egyenesen a szemeimbe. Fájt már tartani a kontaktust, ezért gyorsan elkaptam a fejemet és a kert végébe bámultam. Csak annyit hallottam, hogy mély levegőt vesz, aztán megérinti a kis kilátszó bőrfelületet, amit a farmer és a póló nem takart el. Hideg ujja lehetetlenül idegesített, de nem szóltam egy szót sem. Vártam, hogy történjen valami. Semmi. Síri csönd. Még a halk ciripelés is abba maradt, a madarak is elcsöndesedtek. Egyedül a szél zúgott a fülemben.
- Most meg mire várunk? - ez a kérdés égette a nyelvemet, amint kimondtam.
Felkapta a fejét, szemöldökét ráncolta, de válaszolt:
- Nem tudom. Talán...
- Talán?
- Nem akarsz...? - nézett rám, és amikor látta, hogy leesett, elnevette magát. - Csak vicceltem. Kezd hideg lenni. Gyere, menjünk be.
Épphogy talpra állt, felkapott, megmosolyogta, ahogy kezeimmel szorosan kapaszkodtam nyakába.
Ahogy mondta, be is mentünk a nappaliba egy üvegtolóajtón keresztül, amit Niall nyitott ki nekünk.
- Ébren vagy már? - kezében megint valami nagyon gusztustalan szendvics ékeskedett, de amennyi megmaradt belőle, feltételezem ízlett neki.
- Nem, alszom. - kommentár nélkül becsukta mögöttünk az ajtót.
Mindenki a konyhában volt, kivéve Zayn-t. Harry leültetett egy bárszékre, nagy nehezen elhelyezkedtem rajta, majd vettem egy maréknyi csipszet. Louis tölött nekem limonádét, ami rohadt keserű volt.
- Én csináltam.
Büszke volt a mosolya, ami azt jelentette, hogy a többiek sem szólták le.
- Finom. - nagy nehezen kinyögtem ezt az egy szót, vigyort produkáltam, aztán letettem a poharat.
Elbotorkáltam a nappaliba, ahova követett Lou, Harry, és Katie, ledőltek mellém a kanapéra és mindhárman nagyot sóhajtottak. Olyannyira egyszerre volt, hogy azt hittem, előre megbeszélték.
- Nézzünk valami jó filmet. - ezzel Katie felvette a távirányítót a kis, ovális dohányzóasztalról, ami a TV és a bőrkanapé között helyezkedett el.
Valami krimi ment, amiből semmit sem értettem, szerintem semmi normális nem volt benne. De a többieknek tetszett, szóval hagytam magam, és aludni próbáltam. Pár perc után sikerült is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése