39.rész_Zűr

*Harry szemszöge


  Liz megint elaludt. Nem tudom, hogy csinálja. Én esténként nem tudok elaludni, nem hogy nappal. Csodálattal néztem rá, ahogy a két szemöldöke közti kis ránc elhalványult. Lassan, mélyeket lélegezve feküdt az ölemben. Louis és Katie folyton vihogtak a filmen, amit néztek. Szerintem nem volt vicces.
  Óvatosan karjaimba vettem, a lépcsőhöz araszoltam, majd felegyensúlyoztam azon a szobámig. Az ajtót belöktem, Liz-t az ágyra fektettem, leültem a kis forgós székembe és vártam, hogy felébredjen.


*Liz szemszöge

  Megint én aludtam, csak én. Elvileg valami rohadt jó vígjáték ment a TV-ben, amin Lou és Katie egyfolytában nyerített, ezért Harry felvitt a szobájába.

Arra keltem fel, hogy a nyakam iszonyatosan fáj és lágy ringatózás nem enged tovább aludni. De mire kinyitottam a szemem, már egy hideg paplannal letakart ágyon feküdtem. 

- Nem tudom, miért alszol ennyit... - a panaszos hang irányába kaptam a fejem, kezemet a mellkasomra tapasztottam, így próbáltam megnyugodni. A szobában kék fények játszadoztak, de a redőny le volt húzva.

- Nem tudom, miért kell ijesztgetni. - azt hiszem, jogosan durcázhattam.

- Csak az sértődik meg, akinek nincs igaza. - nevetett Harry. Válla alig láthatóan rázkódott, ahogy a saját beszólásán röhögött.

- Inkább gyere ide.

Így is tett, leült a lábamhoz, az ágy egy sarkára, a lehető legmesszebb tőlem.

- Mi bajod van? - nagy nehezen előre hajoltam, hogy megérinthessem karját, de elhúzódott.

- Csak azok után, ami történt, szeretnék egy kicsit... - pár percig elcsendesedett, hogy összeszedje gondolatait, aztán folytatta: ...lassítani. Nem akarom elbaltázni. 

  Örülnöm kellett volna, hogy nem azt mondja, megcsalt, de még így is szíven ütött a dolog. Szomorúan bólintottam egyet, majd hátradőltem, az ágy támlájának. Hirtelen ezernyi meg ezernyi pillanat emléke nehezedett vállamra. Ahogy ugyanitt feküdtem, sértetlen lábbal, ahogy Harry a nyakamba harapott...

Nagyot nyeltem, de a forróság továbbra is átjárta testemet. Mély levegőt vettem, majd óvatosan, reszketve kifújtam. Szemeim behunytam, nem akartam látni semmit, amíg nem szedtem össze magam.
Egyik lábamat felhúztam, a töröttet pedig kinyújtottam, így vártam a csodára.
  Megérte várni. Ujjak érintését éreztem csupasz lábamon, amik a lábujjaimtól egészen behajlított térdemig lépegettek. A tövig levágott köröm néha hozzáért bőrömhöz, amitől kirázott a hideg. Harry nem éppen puha ujjbegyei csikizték azt a részt, ahol a hét fogást csinálja az ember. Várjunk csak... már ott tart? Szívem szerint kinyitottam volna a szemem és néztem volna, hogyan sétáltatja ujjait, helyette inkább továbbra is hátrahajtottam a fejemet, és egy számot kezdtem dúdolni. Fogalmam sincs, melyiket, de olyan hangosan, hogy Harry is hallotta. Halkan kuncogott egyet, ahogy felismerte a számot.
- You've got that one thing... - énekelte. Meglepetten vettem észre, hogy tényleg az szólt belőlem, nagyon hamisan.
  A kis lábak már a hasamon küzdöttek azért, hogy eljussanak oda, ahova akarnak. Még mindig csukott szemekkel feküdtem.
Közben áttértem egy másik számra.
- It's gotta be you... - a farkasüvöltésszerű "youuu" most sem maradt el.
Már a dekoltázsomon lépegettek ujjai.
- And I won't be leaving, til I finish stealing... - megcirógatta a szám és orrom közti részt, a pihéket összeborzolta. Arcát óvatosan az enyémnek nyomta, közben egyfolytában lefelé nézett, úgy énekelte: - ...every piece of your heart. - és megcsókolt.
Két keze közé fogta arcomat, tenyere tökéletesen illeszkedett arccsontomra, hüvelykujjaival kis köröket írt le, ahogyan simogatni próbált.
  Ajkaink újra meg újra összeértek, elváltak egymástól, majd megint találkoztak. Vadul kapkodtam a levegőt, ami talán el is fogyott a négy fal között. Tehetetlenül ültem, hátam begörnyedt, ahogy egy kicsit előredőltem, hogy könnyebb legyen csókolni. 
  Harry teljesen olyan volt, mint Louis. A szoba megtelt a belőle áradó illattal, amiből sosem elég szippantani, de sokat sem mersz, mert félsz, hogy elfogy, és helyette valami teljesen idegen szag marad. 
  Nem tudom. Izzadtam. A tenyeremet nem tudtam elégszer beletörölni a miattam nyirkos takaróba. Orromra és homlokomra idegesítően nehezedett a víz. Hajam tarkómra tapadt, és csomókban kapaszkodott vállamra. Hirtelen nagyon meleg lett. Hirtelen nagyon forró lett minden. Szédültem. Forgott velem a világ. Nem szívesen, de kinyitottam a szemem és körülnéztem. Semmi sem változott, semmi sem mozgott. Csak én. A gyomrom. A gyomrom görcsben állt. Ronda csomót kötöttek rajta a pillangók, amiket Harry élesztett újra, valahányszor ilyen közel volt hozzám, vagy egyszerűen csak hozzám ért. De most rosszat csináltak. Hányingerem lett. 
  A legszívesebben kiabáltam volna. "Mi történik?" - üvöltöttem. Gondolatban.
Egy orr, becsukott szemek, göndör haj. Nem értem. Pedig olyan egyszerű!
Fájt. Valami... valami fájt. Valami nagyon fájt. Lehetetlen módon. A könnyek máris készülődtek. Gyötört egy szó, egy mondat, egy cselekedet... valami nagyon gyötört. Istenem. Mindjárt végem. A fejem zúg, a gondolatok összekavarodtak, egy árva értelmes dolog nem jut eszembe. A fülemben dobog a szívem. A szívem vágtat. Versenyt fut. A bőröm viszket. Meg akarom vakarni. De helyette erőszakosan karmolom. A lábam hirtelen megrándul. Utána kapok. Az orrlyukaim tágak, ahogy a levegő - ami már nincs - után kapkod. Villogó foltokat látok mindenhol. Összezavarodtam. Tönkrement...

Sziasztok!

Kissé beteg rész lett, bocsi. :D Egyet szeretnék kérni. Csak egyet. Kérlek, kommenteljetek. 3 komi után jön a 40.rész. Köszi. :)

Üdv,

Pannii T.