48.rész_Emlék

*Louis szemszöge

Fáztam, de a düh melegen tartott.

  Koromsötét volt, a lámpák erőtlenül világítottak. Nem láttam semmit, ezért inkább körülnéztem, és amikor megtaláltam, amit kerestem, leültem egy padra. Tehetetlenül elfeküdtem rajta, a kezemet a fejem alá gyömöszöltem, hogy a fa ne karistoljon össze.

***

- Elmegyek csajozni. - jött le a lépcsőn, és a konyha felé vette az irányt.

A szívem nagyot dobbant, ahogy eszembe jutott a múltkori "csajozása". Megfordultam a támla nélküli székemen, és megragadtam karját, amikor elment mellettem.

- Harry Edward Styles.

- Igen, anyu? - nézett rám pimaszul. Legszívesebben felpofoztam volna, és nőies hangon sipítoztam volna arról, hogy milyen kis butus, aztán meg a hátára ugorva az egész házban rohangáltunk volna. Volna. Ehelyett inkább még jobban szorítottam csuklóját.

- Nem mész te sehova. Elfelejtetted, mi történt akkor? 

Maga elé meredt, - talán ő is felidézte magában - libabőrös lett, amit megmosolyogtam. Megrázta fejét, és újra rám nézett.

- Talán. De most engedj el!

- És mégis hova mennél? 16 vagy. Még nem vagy annyi idős, hogy beengedjenek egy szórakozó helyre. 

- Ki mondta, hogy oda akarok menni? - húzogatta a szemöldökét. Annyira ledöbbentem, hogy engedtem a szorításon, és kirántotta a kezét. Kirohant a szobából, az ajtó felé vette az irányt, de még hátrafordult, mielőtt kilépett volna rajta. - Este jövök.

- Ha elmész, inkább haza se gyere. - vetettem oda neki, mire fájdalmas képet vágott. Ezt nem kellett volna. Elcsesztem! 

Valamit suttogott megtörten, talán azt, hogy "hát jó", és ezzel becsapta maga mögött az ajtót. Megsemmisülten rogytam vissza a székemre. A pulthoz fordultam, bámultam az üres tálat magam előtt. A kanál fényesen terpeszkedett benne, amitől még idegesebb lettem. Rohadtul felment bennem a pumpa, mert tudtam, hogy Harry bajba fog kerülni, és ez az én hibám. Szinte már láttam magam előtt a címlapsztorit: Harry Styles, a One Direction tagja meghalt. 

Dühtől remegő kezemmel megfogtam a tálat, és amennyire erősen csak tudtam, az egyik szekrénynek vágtam. Fülsüketítően éles darabokra tört, a tej fehér áttetsző foltot hagyott a tölgyfa színű bútoron. A reszkető légzésem átment hangos zihálássá. 

Egy ideig néztem az edényt a földön, majd elmentem seprűért és tisztító szerekért. Feltakarítottam magam után, majd elképedve motyogtam magamnak: 

- Louis Tomlinson. Szép volt. Megcsináltad. - egy könnycseppet letörölve felálltam, és a szobámba mentem.

*Harry szemszöge

Csalódottan ballagtam a pláza felé. Ennyire sosem vesztem még össze vele. Fájt a szívem, a levegőt is nehézkesen vettem, de megráztam magam, és újult erővel sétáltam tovább. Majd este kibékülök vele. Meg fog bocsájtani. Tudom.

A boltok nyitva, az éttermek zajosak, de elviselhető. Sok lányt láttam elmenni magam mellett, mindegyik megbámult. Talán mert tudták, ki vagyok...

Tovább mentem. 

Egy csinos kis kávézóból kijött Ő. Megtetszett, egyből beleszerettem. Ki is találtam, hogyan szerezzem meg. Egy ideig csak követtem, majd miután rájöttem, hogy csak körbe-körbe megy, inkább megfordultam, és az ellenkező irányba kezdtem el sétálni, úgy csinálva, mintha nagyon ellennék kalandozva. Kezeimet zsebre tettem, alig hallhatóan dúdolni kezdtem az egyik számunkat. És ahogy elterveztem...

A pólóm tiszta kávé, a bőröm totálisan leégett, de sikerült. Egyből magyarázkodni kezdtem, ő pedig észrevette. Tudta, ki voltam és vagyok. 

Beültünk abba a kávézóba, ahonnan kijönni láttam. Úgy csináltam, mintha teljesen új lenne nekem a hely, majd mindketten rendeltünk. Többször is rávillantottam azt a mosolyomat, amitől rajongók ezrei ájulnak el nap mint nap. Nála is bevált. A tervem tökéletes volt, mint mindig. De ő valahogy... valahogy más volt. Őszintén nevetett a vicceimen. 

Mialatt kiütötte magát, volt időm gondolkozni, hogyan is érzek iránta. Gondoltam csak hazaviszem, mint valami trófeát, de ő jóval különb. Ezért is maradtam ott vele. Az anyjával is jóban lettem. Mi történik?