47.rész_

*Liz szemszöge

Harry lassan elhúzódott tőlem, de szemét még mindig becsukva megfogta a kezem, és maga után húzott.

- Hova megyünk? - tettem fel vidáman a kérdést.

- Hozzánk. - hátranézett, hogy lássam: mosolyog. A szeme csillogott, ahogy a parkoló lámpái megvilágították. - Mindenki elment otthonról.

Végiggondolta, mit mondott, aztán kínosan felnevetett:

- Vagyis mi leszünk egyedül a házban. 

- És mit fogunk csinálni? - szemöldökömet húzogattam, amire reagálásképpen a fenekemre csapott.

Közelebb húzott magához, - de még mindig szaporán szedtük a lábunkat - és a fülembe súgta, hogy:

- Kívánlak.

Elpirultam, és teljesen zavarosan néztem magam elé. Egyik kezemet ártatlanul a szám elé emeltem, majd a szívem eszeveszett gyors tempóra kapcsolt, amikor az eszem rájött, mit is mondtak nekem. Kívánlak. A hallottaktól felpezsdülve Harry hátára ugrottam, ő pedig - mintha várta volna, hogy ráugorjak -, hogy kényelmesebb legyen, kezével megtartotta lábaimat. Kezeimet nyaka köré fontam és egy puszit nyomtam a füle mögötti részre. Kirázta a hideg, én pedig elégedetten szippantottam be samponjának illatát.

  Már abban az utcában voltunk, ahol laktak. Csönd honolt, és hirtelen dörgött egyet az ég. Ijedtemben sikítottam egyet, amitől Harry megugrott, mint egy ló, majd nevetve tett le. 

- Esni fog. 

- Na ne! - vállába bokszoltam, és szemeibe néztem. Mosolyogtam, ő is. Közelebb léptem hozzá, ő is hozzám. Kezeinket összekulcsoltuk, és lágy csókot lehelt számra. Mint minden szerelmes filmben, most is eleredt az eső - ahogy a nagy tudós megjósolta. Belenevetett csókunkba, mire beletúrtam hajába. Erre hátrálni kezdett, de húzott magával. Csukott szemekkel lépegettünk, amikor a dörgés és a villámlás irtózatos hangjától ráharaptam alsó ajkára. Egyből elhúzódtam tőle, bűnbánóan néztem rá, mire egyszerűen csak megigazította pulcsim kapucniját. Valamit bámult az arcomon, de nem tudtam, mit. Ruhámról az arccsontomra csúszott a keze, így közre fogva arcomat. Újra megcsókolt, és csak csókolt és csókolt. 

  Kívánlak. Merészen és vadul visszacsókoltam, mohón faltam ajkait, észre sem vettem, hogy többé már nem áztam az esőben, mert már a meleg nappaliban álltunk összegabalyodva. Aztán a kanapéra estem, Harry ölébe. Meglepődve néztem körül, pedig már jól ismertem a terepet.
  Pislogtam párat, aztán próbáltam szexis pillantásokat küldeni felé, amire horkantva röhögni kezdett. Én is nevettem, majd amikor elcsendesedtünk, közelebb másztam hozzá, és a füléhez emeltem a számat:
- Én is kívánlak. - félig suttogva, félig lehelve mondtam el neki, amit akartam.
Elhajoltam tőle, hogy szemébe tudjak nézni, de addigra már karjaiban tartott és a lépcső felé lépdelt. Remegett a keze a súlyom miatt, amit nagyon aranyosnak véltem - bár most nem az aranyosság a legjobb szó, azt hiszem. ;)
  Ajtaját egyszerűen berúgta, és az ágyra hajított, ami után egyből le is vetkőzte fehér pólóját - az pedig készségesen landolt az ajtófélfa lábánál. Könyökömre támaszkodva felnéztem rá, miközben az ágy mellett lelógatott lábaimhoz lépett. Pucér felsőteste csillogott az ablakon beszűrődő fényektől - izzadt volt. Lehajolt hozzám, egyik kezével a hajamon végigsimítva, a másikkal támaszkodott derekam mellett. Mellkasára tapasztottam egyik tenyeremet, gyors szívverését tökéletesen érezve.  Alsó ajkait szívta, amire nyakába kapaszkodva felemeltem magam, és megcsókoltam. Ma már nem tudom hanyadjára  értek össze ajkaink, de még mindig nem untam meg: minden csók egy újabb kaland volt, amit Harry-vel éltem át.
  Aztán lekerült rólam a pulcsim -  amivel sokat szenvedtünk -, a pólóm, a farmerom és a zoknik. Fehérneműben minden sokkal kényelmesebb, az biztos. De anélkül... még jobb.

Ajtócsapódás.
  Megdermedve hallottuk, ahogy zacskókból esnek ki különféle tárgyak, és Niall elkáromkodja magát. Lépések. Lépések, amik a lépcsőn jönnek fel. Nyitott ajtó. Liz és Harry meztelenül.

*Louis szemszöge

- Louis?!?! - jajdultak fel egyszerre.
- Ki más? Bocs, hogy nem Zayn érkezett meg! Ja, bocsi, ő már itt van! Pontosabban miért is, kifejtenéd ezt nekem, Katie? - nevét erőteljesen hangsúlyoztam, amennyire csak tudtam, aztán hozzá léptem, vállait megragadva. Ijedten rángatózott, de nem engedtem a szorításomon.
- Louis... - Zayn érintette meg félénken a hátamat.
Megfordultam, kezét megmarkolva és hirtelen az öklömet éreztem az orrába fúródva. Tehetetlenül hátraesett, a megütött területet szorongatva. Katie felsikoltott a vér láttán. Odafutott hozzá, letérdelt a fejénél és az ölébe fektette.
- Istenem. - pityergett. Aztán rám nézett. Amennyire csak lehetett, dühös volt. - Te! Te állat! Nézd meg, mit csináltál! - Zayn felé mutogatott, amire elkaptam a kezét, és magam felé intettem.
- Inkább te nézd meg, hogy mit csináltál. Ribanc. - magamtól ellökve megfordultam, és a bejárati ajtó irányában elindultam.
Természetesen Katie hátulról megölelt. Zokogva próbált visszatartani, de én mentem, egyenesen.
- Louis, kérlek, ne menj! - arcát a hátamnak nyomva, sminkét többször is a pulcsimba kenve marasztalt. - Bocsáss meg! Kérlek! Kér... kérl... kérlek!
Többé nem fogott vissza, mögöttem összerogyott, hangosan bömbölve, szinte megfulladva a könnyektől. Kicsit megfájdult a szívem - legszívesebben megálltam és visszarohantam volna hozzá. Tényleg megálltam, sarkon fordultam, és szemrehányóan odavetettem neki:
- Végeztem veled, Katie. Máskor gondold át, mit csinálsz. - és ezzel kiléptem az ajtón, a hideg éjszakába.